Nagyon szeretek kirándulni. Talán az egyik kedvenc tevékenységeim közé tartozik, de sokszor nehezen tudom elszánni magamat arra, hogy nekivágjak a vadonnak. Nem tudom, hogy ennek főképpen mik az okai. Talán elsődlegesen az, hogy az embernek nagyon jól kell beosztani az idejét onnantól kezdve, hogy felnőtt lesz. Az én munkám például sokszor nem engedi meg, hogy egész nap elmenjek valahova, miközben nagyrészt csak este dolgozok. Ebből már csináltam olyan kompromisszumokat, amik egészen balul sültek el.
Pár héttel ezelőtt például úgy voltam, hogy jó korán elindulunk a barátaimmal túrázni és akkor még visszaérek az este hatos órámra. A terv nem volt rossz, elvégre az odaút csupán egy óra volt vonattal. A probléma akkor kezdődött, mikor nem néztem meg, hogy a másik településről miként lehet visszajutni a városba. Az egy órás menetidő helyett ez két és fél órás volt, ami sokkal inkább limitálta a lehetőségeimet a túrában. Úgyhogy valamilyen szinten egész végig azon gondolkoztam, miközben az erdőben voltam, hogy haza kell jutnom és el kell érnem a buszt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….